nnk emblema logo

nnk cim telefon

Gyakran ismételt kérdések az emlőszűrésről

Mit kell tudni az emlőszűrésről?

A szűrések célja a tüneteket és panaszokat még nem okozó daganatok és daganatelőtti állapotok felismerése a későbbi, súlyosabb következmények megelőzése érdekében.

Magyarországon jelenleg az átlagos kockázatúnak vélt nők közül a 45-65 év közötti hölgyek kapnak népegészségügyi program keretében meghívást emlővizsgálatra, amely fizikai vizsgálatból és emlő mammográfiából áll. A mammográfia az egyetlen, tudományosan igazolt eljárás az átlagos rizikójú nők szűrésére, ezáltal a halálozás csökkentésére. A mammográfiával felfedezett, korai stádiumú tumorokat az esetek döntő többségében meg tudják gyógyítani.

Kit veszélyeztethet az emlőrák?

A betegség arányaiban az 50-60 éves kor közötti nőknél fordul elő legnagyobb gyakorisággal, ám 40 év alatt is számos esetben diagnosztizáltak már emlőtumort. Nagyon ritka esetben férfiaknál is kialakulhat, az összes emlőrák 1 %-a fordul elő esetükben. Fokozott kockázati csoportba tartoznak azok a nők, akiknek a családjában már fordult elő emlőrák, esetleg más nőgyógyászati daganat. A veszélyeztetettséget jelzi, ha a tumor fiatalkorban fordult elő.

Megelőzhető az emlőrák?

Az emlőrák kockázata csökkenthető, de nullára nem mérsékelhető. Az életmódbeli tényezők közül a túlsúly elkerülése, illetve a meglévő túlsúly leadása, a rendszeres fizikai aktivitás és a dohányzás mellőzése emelhető ki.

Mi az az emlőszűrés?

Az emlőszűrés a panaszmentes nők emlővizsgálata. A mammográfiás szűrés fájdalommentes, ingyenes, s az öltözőben eltöltött idővel együtt sem tart tovább 20 percnél.

Az emlők röntgen vizsgálatát erre szakosodott, tapasztalt szakemberek (radiológus szakorvosok) végzik. Úgynevezett lágy röntgensugárzást alkalmaznak, betartva ezzel a kis sugárterhelés követelményét.

A mammográfia négy alapfelvétel elkészítéséből áll: minden alkalommal mindkét emlőt vizsgálják, rutinszerűen kétirányú felvételt készítenek. Ezt megelőzően a mammográfiás röntgenasszisztens tapintásos vizsgálatot is végez. A felvételeket két emlődiagnosztikában jártas radiológus szakorvos egymástól függetlenül értékeli, s ha nem találnak semmilyen elváltozást vagy nincs olyan rizikófaktor, ami indokolná a további vizsgálatot, az emlőszűrést 2 év múlva kell ismételni, amelyre a páciens ismételten meghívót kap majd.

Ha a mammográfián gyanús elváltozást találnak, visszahívják a pácienst, kiegészítő mammográfiás felvételeket készítenek, ultrahangvizsgálatot is végezhetnek, indokolt esetben MR-mammográfiára is sor kerülhet, ha másként nem lehet megbízható diagnózishoz jutni. A visszahívott nők nagyobb részénél nem igazolható rosszindulatú folyamat, de fontos tisztázni az elváltozás mibenlétét. Ha indokolt a további kivizsgálás, citológiai vagy szövettani mintát is vesznek. Az esetek többségében vékonytűs mintavétellel vesznek ki sejteket az elváltozásból és vizsgálják azt meg, ekkor citológiai lelet készül. Ritkább a vastagtűs mintavétel, ekkor szövettani diagnózis az eredmény.

Miért menjek el szűrővizsgálatra?

Az emlőrák – a tüdőrák után - a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése. Évente mintegy 5.000 új megbetegedést és 2.100-2.200 közötti halálesetet tartanak nyilván. Élete során minden 10-11 nő közül egynél alakul ki, és mivel senki nem tudja megmondani előre, hogy ki lesz az az egy, az emlőrák a nők körében egyik legrettegettebb betegség.

Az emlőrákok túlnyomó többsége 50 évnél idősebb nőkben, a havi vérzés abbamaradása utáni életkorban fordul elő, bár előfordulhat az ún. menopauza előtti életkorban is. Kifejlődésének kezdetén nem okoz tüneteket és panaszokat. Később szokatlan csomó képződik az emlőben, az emlő önvizsgálatát rendszeresen gyakorló nők előbb-utóbb maguk is észrevesznek, és orvoshoz fordulnak. A gyógyulás esélyei annál jobbak, minél korábban ismerik fel és kezdik el kezelni a daganatot.

Az emlőrák korai felismerése érdekében maguk a nők tehetnek legtöbbet. Ebben segíti őket, ha részt vesznek a felkínált szűrővizsgálaton.

Az emlőszűrés a tünetmentes nők rendszeresen, kétévenként megismételt vizsgálata, akiknek ugyan nincsenek emlőrákra utaló panaszaik, ámde életkoruk miatt ki vannak téve az emlőrák kifejlődése kockázatának. Ez a kockázat a 45 és 65 év közötti életkorban a legnagyobb. A szűrés célja a kifejlődés kezdeti szakában lévő, korai, kicsi, még nem is tapintható csomók felkutatása. Ha a szűrés eredménye negatív, az abban résztvevő nők megnyugodhatnak, mert nagy valószínűséggel nem fenyegeti őket az emlőrák veszélye. A nemnegatív szűrési eredmény felveti kicsi, talán még nem is tapintható emlőrák valószínűségét. Ennek tisztázása céljából további szakorvosi vizsgálatra van szükség, hogy a valószínűséget kizárják, vagy éppen megerősítsék. Ha a szakorvosi vizsgálat pozitív, a szakszerű kezelés esélyt ad a teljes gyógyulásra.

Az emlőszűréssel felismert korai, még a kifejlődőben lévő emlőrák mielőbbi felismerése és kezelése életmentő lehet!

Hogyan vehetek részt az emlőszűrésen?

Minden 45-65 év közötti nő kétévente egyszer személyes, nevére címzett meghívólevél útján meghívást kap a mammográfiás szűrővizsgálatra.

A meghívólevélben a szűrés szervezői pontosan értesítik arról, hogy hol és mikor számíthat a megjelenésére.

A meghívólevélben megadott időpontot vagy időpontokat a felesleges és kényelmetlen várakozás elkerülése érdekében érdemes betartani. Ha a megadott időpont nem felel meg, lehetősége van telefonálni a szűrőállomásra, és az adminisztrátorral új, megfelelő időpontot egyeztetni.

Hogyan zajlik az emlőszűrés?

Személyes meghívás

Minden 45-65 év közötti nő kétévente egyszer személyes, nevére címzett meghívólevél útján meghívást kap a mammográfiás szűrővizsgálatra. A meghívólevélben a szűrés szervezői pontosan értesítik arról, hogy hol és mikor számítanak a meghívott megjelenésére. A meghívólevélben megadott időpontot vagy időpontokat a felesleges és kényelmetlen várakozás elkerülése érdekében érdemes betartani. Ha a megadott időpont a meghívott nőnek nem felel meg, lehetősége van telefonálni a szűrőállomásra, és az adminisztrátorral új, megfelelő időpontot egyeztetni.

Adatfelvétel, kikérdezés, tájékoztatás

A meghívott nőt a szűrőállomás recepciójában szakképzett adminisztrátor fogadja, aki a személyi adatokon kívül néhány kérdést tesz fel, például:

Voltak-e vagy vannak-e emlőpanaszai?
Volt-e a családjában valakinek (édesanyjának, nővérének, nagynénjének) emlőbetegsége?
Részt vett-e már mammográfiás szűrővizsgálaton?
Tudja-e, hogyan zajlik a szűrővizsgálat?

Ezen túlmenően részletes tájékoztatást ad arról, hogyan zajlik a szűrővizsgálat, mire kell felkészülni stb. válaszol a szűrésre meghívott nő kérdéseire.

A szűrővizsgálat

A vizsgálóhelyiségben a vizsgálandó nő derékon felül levetkőzik. Először a mammográfiát végző, szakképzett szakasszisztens tapintásos emlővizsgálatot végez. Ezután az vizsgálandó nő a mammográfiás készülék elé áll. A vizsgáló először az egyik oldali emlőt a készülék plexiüvegből készült emlőtartó lapjára helyezi, majd egy másik plexiüveglapot helyez fölé. A két lap segítségével a mellet kissé összenyomja, és 2 irányból röntgenfelvételt készít, majd ugyanezt az eljárást elvégzi a másik emlővel. Az emlők ellapítása kissé kellemetlen lehet, de nem fájdalmas; azért van rá szükség, hogy a röntgenfelvételen az emlőkről egyenletesen éles, tiszta kép jelenjen meg. Mindez legfeljebb 2-3 perc alatt lezajlik.

Az emlőszűrővizsgálat eredménye:

Negatív eredmény

A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy minden 100 mammográfiás szűrővizsgálatból mintegy 90 negatív eredménnyel végződik, azaz a röntgenfelvételeken az életkornak megfelelő emlőszerkezet ábrázolódik ki, és semmiféle kóros eltérés sem látható. A szűrővizsgálat negatív eredményéről a vizsgált személyeket és azok háziorvosát a szűrőállomás 2 héten belül értesíti. Ezekben az esetekben semmi további tennivaló nincs. A vizsgált nőt 2 év múlva újabb szűrővizsgálatra fogják behívni, ám figyelmeztetik, hogy ha időközben az emlőiben bármi szokatlant vagy rendelleneset észlel, haladéktalanul forduljon orvoshoz.

Nemnegatív eredmény

Az emlő apró rendellenességeit is precízen észlelő mammográfiás készülék minden 100 vizsgálatból mintegy 10 elváltozást szűr ki. Ezekben az esetekben a nőket a szűrőállomás további vizsgálatra hívja vissza.

A visszahívás ijedséget szokott okozni, és aggodalmat ébreszteni a visszahívott nőkben és családjukban. A rákgyanú tisztázása néhány napot vesz igénybe. A szűrőállomások mellett működő diagnosztikai részlegekben dolgozók tudják ezt, és igyekeznek a bizonytalansággal járó várakozási periódusokat minél inkábblerövidíteni.

A mammográfiás vizsgálat alapján nemnegatív esetek további vizsgálata

A kiegészítő vizsgálatok célja az, hogy a szűrővizsgálat által felvetett rendellenességet, esetleg a rosszindulatú emlőbetegség felmerült gyanúját megerősítsék vagy kizárják.

A kivizsgálás több lépésből áll:

ultrahangos vizsgálat

anyagvétel sejtvizsgálatra: vékony (0,7 mm-es külső átmérőjű) injekciós tűvel megszúrják a tisztázandó csomót, és az így kapott sejteket mikroszkóp alatt megvizsgálják; ezt nevezik aspirációs citológiai vizsgálatnak.

E vizsgálatokkal már az esetek többségében sikerül kizárni a talált csomó rosszindulatú természetét. A végleges tisztázáshoz azonban szükség lehet a talált csomó

sebészi kimetszésére a végleges választ megadó szövettani vizsgálat céljából.

Hangsúlyozni kell, hogy az utolsó szót, az emlőrák diagnózisát, csakis a szövettani vizsgálat mondhatja ki!

Fontos tudni, hogy a nemnegatív mammográfiás lelet nem jelent pozitív eredményt. A további vizsgálatra visszahívott nőknek nincs okuk az ijedségre, mert a kiszűrt rendellenességeknek mintegy a fele a további vizsgálatok folyamán nem rosszindulatú, hanem banális elváltozásnak szokott bizonyulni, és az elvégzett 100 szűrővizsgálatból nem több mint 3-4 olyan eset fordul elő, amely további orvosi kezelést igényel.

Mi történik, ha a kivizsgálás emlőrákot igazol?

Ha legrosszabb esetben a nemnegatív szűrővizsgálati eredményt – 1.000 szűrővizsgálatból mintegy 3-4 - követően elvégzett kivizsgálás emlőrák lehetőségét veti fel, és az emlőrák diagnózisát a szövettani vizsgálat bizonyítja, a kiszűrt személy kórházi kezelésre szorul.

A korszerű kezelés komplex, azaz háromféle kezelési mód kombinációjából áll: sebészeti beavatkozás, sugárkezelés és gyógyszeres kezelés (kemoterápia). A kezelés mikéntjét az emlődaganat nagysága, szövettani szerkezete és a környéki nyirokcsomók állapota alapján határozzák meg.

A sebészeti kezelés korábban egyet jelentett az egész emlő eltávolításával. A szűrővizsgálatok elterjedésének köszönhetően ez ma már nem így van. A szűréssel felfedezett emlőrákok többsége ugyanis kisméretű, és olyan korai, hogy még a legközelebbi nyirokcsomókba sem terjedt át. Az emlőt csonkoló radikális műtét helyett ezért egyre inkább elegendő konzerváló, azaz az emlőt megtartó műtétet végezi: csak a daganatos csomót tartalmazó emlőrészletet és legfeljebb az azonos oldali hónalji nyirokcsomókat távolítják el. A sebészi kezelést a daganat helyének besugárzásával, esetleg gyógyszeres kezeléssel teszik teljessé. Ilyen módon a korai emlőrák jó eredménnyel gyógyítható.

Ma már olyan plasztikai sebészeti eljárások váltak gyakorlattá, amelyekkel még az esetleges radikálisabb emlőműtétek esetén is az emlők csaknem eredeti formája helyreállítható. Az emlőprotézisek választéka is kibővült.

Mit jelent az emlők önvizsgálata?

A női emlő szerkezete 40 éves kor alatt nem ad lehetőséget arra, hogy a röntgenfelvétel kimutassa a mikroeltéréseket. Ugyanakkor már fiatal korban is fontos a rendszeres önvizsgálat, amelyet ha helyesen és alaposan végeznek, eséllyel hívhatja fel a figyelmet egy esetleges – jó- vagy rosszindulatú – elváltozásra.

Legalább 20 éves kortól ajánlott az emlők havonkénti önvizsgálata, erre leginkább a menstruáció utáni napok alkalmasak. Amennyiben nincs menstruáció, akkor is érdemes a havi rendszerességet betartani, akár konkrét dátumhoz kötni az önvizsgálatot, hogy az ne maradjon el.

Lényeges, hogy odafigyeljenek magukra azok, akiknek a családjában már fordult elő jó- vagy rosszindulatú emlődaganat, vagy más nőgyógyászati tumorbetegség.

Rendkívül fontos megjegyezni, hogy az önvizsgálat NEM helyettesíti a szervezett emlőszűrést, ugyanis a mammográfia során akár évekkel azelőtt felfedezhető tumor, mint ahogy az látható vagy tapintható lenne.

Hogyan végezzem az önvizsgálatot?

Ismerd meg emlőidet! Az emlők önvizsgálata

Általános tapasztalat, hogy mindmáig leginkább a nők saját maguk ismerik fel saját emlőjükben akár a jóindulatú, akár a rosszindulatú, de mindenképpen orvosi figyelmet érdemlő csomókat. Erre a tényre alapozva tanítják az emlők önvizsgálatát. Az emlők önvizsgálatának hasznát mutatja, hogy az önvizsgálatot rendszeresen gyakorló nők között a 2 cm-nél nagyobb, elhanyagolódott rák előfordulása sokkal ritkább, mint az átlag népességben.

Az emlők önvizsgálatát rendszeresen és módszeresen kell végezni.

Az emlők önvizsgálatának a műfogásai

Álljon szembe a tükörrel leeresztett karral és vállal! Figyelje meg a mellek alakját! Látható-e valamilyen bőrelváltozás, elszíneződés, duzzanat, vagy valamilyen szokatlan alakváltozás (például a bimbók behúzódása) A megfigyeléseket ismételje meg úgy, hogy mindkét karját a feje fölé emeli!

Tapintsa át melleit úgy, hogy az egyiket, majd a másikat két tenyere közé veszi, és tenyerét függőleges, majd vízszintes irányban csúsztatva mozgatja! Jobb kezének összezárt ujjaival enyhe nyomással, körkörös mozgással kívülről befelé csigavonalban haladva tapintsa át egyik, majd másik mellét!

Kényelmesen hanyatt fekve, egyik kezét a feje alá, egy kispárnát pedig a válla alá helyezve ugyancsak körkörös mozgással tapintsa át egyik, majd másik mellét; ujjai hegyével tapintsa át a hónalját is! Majd karját a teste mellé helyezve ismételje meg a tapintást egyik, majd a másik oldalon!

Enyhén nyomja meg a mellbimbóit! Figyelje meg, ürül-e belőle váladék?

Ha a mellében szokatlan csomót vagy a bőr megvastagodását észleli, illetve ha a bimbó váladékozik, haladéktalanul forduljon orvoshoz!

Megelőzhető az emlőrák?

Az emlőrák kockázata csökkenthető, de nullára nem mérsékelhető.

Az emlőrák rizikója csökkenthető. Az életmódbeli tényezők közül a túlsúly elkerülése, illetve a meglévő túlsúly leadása, a rendszeres fizikai aktivitás és a dohányzás mellőzése emelhető ki. A gyógyíthatatlan mellrák rizikója jelentősen csökkenthető, ha valaki rendszeresen részt vesz a szűrővizsgálatokon. A szűrések ugyan nem tudják megakadályozni a rák megjelenését, viszont esélyt adnak arra, hogy a rosszindulatú folyamatot olyan kezdeti stádiumban ismerjék fel, amikor még nagy az esély a teljes és végleges gyógyulásra.

Akiknél bebizonyosodik, hogy genetikailag magas kockázata van az emlőrák megjelenésének, elvileg szóba jöhet gyógyszeres kockázatcsökkentés, szakszóval kemoprevenció. Lényege, hogy az emlőrák kezelésében alkalmazott egyes onkológiai gyógyszereket akár éveken át olyan közepes és magas kockázatú nőknek adják, akiknek nincs kimutatható emlődaganat a szervezetükben. A hormonérzékeny emlőrákok megjelenésének rizikója ezáltal ugyan csökkenthető, viszont e gyógyszerek alkalmazása egészséges nőknél sem veszélytelen, mellékhatások és szövődmények kockázatát hordozza. A lehetőség azért elvi, mert ugyan az Amerikai Gyógyszer Ügynökség (FDA) több onkológiai hatóanyagot is engedélyezett a kockázatcsökkentésre, ám Európában jelenleg nem áll rendelkezésre emlőrák kemoprevencióra törzskönyvezett szer.

Rizikócsökkentést szolgálhat a kétoldali emlőeltávolítás (bilaterális masztektómia). A jelenleg érvényes hazai szakmai ajánlás szerint ez azoknál merülhet fel, akik BRCA1 és BRCA2 genetikai mutációt hordoznak, illetve korábbi limfóma betegségük miatt emlőbesugárzást kaptak. A kétoldali műtéttel – ami általában elvégezhető plasztikai emlőrekonstrukcióval együtt is – az emlőrák rizikója 90-95 százalékkal csökkenthető. Egyik oldalon az emlőrák nagy kockázata miatti fenyegetettség, másik oldalon az emlőeltávolító műtét fizikai és lelki kihatásai egyaránt jelentős kihatással vannak az életminőségre, nagyon nehéz dilemma dönteni a kérdésben.

Kinél indokolt genetikai vizsgálatot végezni az emlőrák kockázata miatt?

Az emlődaganatok mintegy 7 százalékánál bizonyított az öröklődés szerepe, a BRCA1 vagy a BRCA2 gén születéstől fogva fennálló mutációja (a BRCA rövidítés az angol breast cancer, emlőrák kifejezésből származik).

A mutáció nemcsak örökletes lehet, hanem az idő múlásával is kialakulhat környezeti vagy más károsító hatásokra, akár véletlenszerűen is. A BRCA mutáció nemcsak az emlőrák, hanem a petefészekrák kockázatát is növeli. A BRCA mutáció ugyanakkor nem jelenti az emlőrák biztos kialakulását. Ahogyan, ha nincs kimutatható öröklött BRCA mutáció, az sem jelenti azt, hogy biztosan nem fog emlődaganat kialakulni, hiszen az emlődaganatos nők többségénél nem örökölt génhiba talaján jelenik meg az emlőrák. A rák kialakulása összetett folyamat, amit befolyásol az immunrendszer vagy a hormonrendszer állapota is.

A jelenlegi hazai ajánlás a családtagokat is érintő genetikai tanácsadást azoknál javasolja, akiknél 50 éves kor előtt alakul ki vagy mindkét emlőjükben (bilaterálisan) megjelenik rosszindulatú daganat, akiknek a családjában legalább két elsőfokú (szülő, gyermek, testvér) vagy másodfokú rokonnál (nagyszülő, unoka, nagynéni, nagybácsi, elsőfokú unokatestvér és féltestvér) emlőrák, férfi emlőrák, petefészekrák, méhtestrák vagy vastagbélrák előfordult, akiknek 60 éves koruk előtt alakul ki tripla-negatív emlőrákjuk (ez azt jelenti, hogy a daganat nem érzékeny sem az ösztrogén, sem a progeszteron hormonokra, valamint HER2 növekedési faktor receptor sem található a sejteken, ezek általában agresszívebb tumorok). Ugyancsak indokolt lehet a genetikai tanácsadás, ha közeli rokonnál már kimutatták a BRCA mutációt. Általánosságban a genetikai szűrővizsgálatot akkor már indokoltnak tartják, ha a BRCA1, BRCA2 mutáció valószínűsége eléri a 10 százalékot.

A BRCA mutációk kimutatására többféle módszer is létezik, magánellátásban 2018-ban a vérből végzett genetikai teszt költsége nagyságrendileg 150 ezer forint, viszont indokolt esetben genetikai tanácsadást követően a társadalombiztosítás terhére is elvégzik a vizsgálatot. A szakmai társaságok minden nő genetikai vizsgálatát nem tartják indokoltnak, s az emlőrákos nők gyerekeinek rutinszerű szűrését sem javasolják: egyrészt esetükben gyerekkorban még fennálló BRCA mutáció esetén is rendkívül alacsony a kockázat, másrészt bármi is az eredmény, ma nincs olyan kockázatcsökkentési módszer, amely gyerekeknél alkalmazható lenne.

Kinek és milyen gyakran indokolt emlőszűrő vizsgálatra járni?

Ha valaki egy kitapintott csomó vagy más panasz miatt fordul orvoshoz, az már nem szűrővizsgálat, hanem kivizsgálás. Magyarországon jelenleg az átlagos kockázatúnak vélt nők közül a 45-65 év közöttiek kapnak népegészségügyi program keretében meghívást emlővizsgálatra, amely fizikai vizsgálatból és emlő mammográfiából áll. Az egyedi kockázatok (például családi halmozódás, BRCA mutáció) mérlegelése indokolhat ennél fiatalabb, olykor idősebb korban is szűrővizsgálatot. Fiatalabb korban az emlők ultrahangvizsgálata az elsődleges módszer, 30 éves kor alatt az ultrahang önmagában is alkalmazható, 30-35 éves kor felett a mammográfiát szükség esetén kiegészítő eljárás.

A mammográfia az egyetlen, tudományosan igazolt eljárás az átlagos rizikójú nők szűrésére, a halálozás csökkentésére. A mammográfia négy alapfelvétel elkészítéséből áll, közben a mammográfiás röntgenasszisztens tapintásos vizsgálatot is végez. A felvételeket két emlődiagnosztikában jártas radiológus egymástól függetlenül értékeli, s ha nem találnak semmilyen elváltozást vagy nincs olyan rizikófaktor, ami indokolná a korábbi vizsgálatot, elég 2 év múlva jelentkezni ismét kontrollvizsgálatra.

Ha a mammográfián gyanús elváltozást találnak, visszahívják a pácienst, kiegészítő mammográfiás felvételeket készítenek, ultrahangvizsgálatot is végezhetnek, indokolt esetben MR-mammográfiára is sor kerülhet, ha másként nem lehet megbízható diagnózishoz jutni. A visszahívott nők nagyobb részénél nem igazolható rosszindulatú folyamat, de fontos tisztázni az elváltozás mibenlétét. Ha indokolt a további kivizsgálás, citológiai vagy szövettani mintát is vesznek. Az esetek többségében vékonytűs mintavétellel vesznek ki sejteket az elváltozásból és vizsgálják azt meg, ekkor citológiai lelet készül. Ritkább a vastagtűs mintavétel, ekkor szövettani diagnózis az eredmény.

Az emlőrák miatt műtött és kezelt nők gyakran látják a beutalójukon azt, hogy „komplex emlővizsgálatra” utalja be őket az onkológus. Egy betegnél sok tényezőtől függ az emlő vizsgálatára legalkalmasabb képalkotó módszer kiválasztása, a vizsgálat elvégezhetősége. Ilyen tényező például az életkor, az emlő mérete, a korábbi emlővizsgálati eredmények, a tisztázni szükséges orvosi kérdés. Hasznos, ha az emlővizsgálatot végző vizsgálóhely a klinikai kérdés függvényében dönt arról, hogy milyen konkrét vizsgálatokra, például mammográfiára vagy ultrahangra, esetleg mindkettőre van szükség a kezelőorvos kérdésének megválaszolásához.

Melyek a leggyakoribb jóindulatú emlőelváltozások, emlődaganatok?

Fibrózis: a szövetek kötegesebbé válása, tapintása lehet gumiszerű vagy kemény is, kockázatot nem hordoz, de meg kell győződni arról, valóban fibrózisról van-e szó.

Emlőciszta: folyadékot tartalmazó kerek vagy ovális alakú tömlő, zsák a mellben. Mérete igen változó lehet az egészen kicsitől a több centiméter átmérőig, mérete a havi hormonális ciklusnak megfelelően változhat is. Cisztákból nem ritkán egyszerre több is előfordulhat a mellekben. Főként 35 éves kor után jelentkeznek, de bármikor kialakulhatnak, a menopauzát követően jellemzően csökken a gyakoriságuk. Az emlőcisztát gyakran nem kell kezelni, spontán is felszívódhatnak. Ha kezelés történik, többnyire a cisztában lévő folyadék leszívását végzik el. Az emlőciszták nem növelik a mellrák kockázatát, viszont vannak összetett szerkezetű ciszták is, amelyek kis valószínűséggel, de tartalmazhatnak rosszindulatú szövetet is, ezért fontos az időszakos kontroll.

Fibroadenoma: a leggyakoribb emlőben tapasztalható elváltozás a 30 év alatti nők között. Tapintásra tömött, jól körülhatárolt, rugalmas göb, amely elmozdítható az emlő bőre alatt. Jellemzően 5 centiméternél kisebb, több csomó is előfordulhat egy időben és mindkét mellben is egyszerre. Fájdalmat nem okoz. A biztos diagnózishoz szövettani vizsgálatra van szükség. Fiatalabb korban nem feltétlenül kell eltávolítani, viszont ultrahanggal követni kell az esetleges változásait. Ha szükséges, műtéttel távolítható el, ezt 35 év felett általában javasolják is. Az óriásira nőtt fibroadenoma a phylloid tumor, ami legtöbbször jóindulatú, ám kialakulhat belőle rosszindulatú daganat, ezért sebészi eltávolítása indokolt.

Adenózis: az átlagosnál több tejtermelő mirigy van az emlőben, amelyek megnagyobbodnak, gyakran együtt jár a fibrózissal vagy cisztával. Altípusa a mészlerakódást is tartalmazó szklerotikus (sclerotisans) adenózis, amikor a mirigyek hegesedése tapasztalható, amely mellfájdalmat is okozhat. Mivel egyes rosszindulatú emlődaganatok is okozhatnak mészlerakódást, biztos diagnózisa, jóindulatúsága csak szövettani vizsgálattal mondható ki.

Intraductalis papilloma: az emlőbimbó tejszerű vagy véres váladékozásával járó, általában 1 centiméternél kisebb, nehezen tapintható elváltozás. Hasonló tüneteket rosszindulatú daganat is kiválthat, ezért indokolt a csomó sebészi eltávolítása, szövettani vizsgálata.

Emlőtályog: főként a szoptatás ideje alatt megjelenő elváltozás, amelynek hátterében az elzáródott tejmirigy vagy tejcsatorna gyulladásos folyamata áll. A tályog felett az emlő bőre vörös, duzzadt és fájdalmas is lehet. A tályogot sebészileg megnyitva kiürítik belőle a felhalmozódó gennyt, emellett antibiotikumra is szükség lehet.

Az életmódom, az életkörülményeim miatt alakult ki az emlőrák?

Az emlőráknak kis részét magyarázzák egyértelműen öröklött genetikai tényezők, a betegség alapvetően olyan károsodások nyomán alakul ki, amelyek az életévek során halmozódnak fel a szervezetben.

Nincs egyetlen olyan tényező sem, amely egy daganatos betegség kifejlődéséért önmagában felelőssé tehető. Az életmód bizonyos mértékben csökkenteni vagy növelni tudja a kockázatot, ha pedig több rizikófaktor is jelen van valakinek az életében, a kockázat akár többszörösre is növekedhet. Az életmódbeli kockázatok nem mindenkire egyaránt hatnak, sok olyan emlőrákos beteg van, aki a lentiek közül csak egyetlen kockázati tényezőt tud említeni: nőnek született.

Amint más válaszunkban kifejtjük, vannak kockázati tényezők, amelyeken nem tudunk változtatni: a nemünk, az életkorunk, a családi érintettség, a 12 éves kor előtt elkezdődött vagy 50 év felett is tartó menstruáció, az emlő anatómiája. Nem mindig elhatározás vagy döntés kérdése a gyermekvállalás, az első gyermek születésének időpontja, a szoptatás hossza sem, amelyek csökkenthetik a kockázatot. Befolyásolható viszont, hogy alkalmazunk-e hormonkezelést fogamzásgátlásként vagy a klimax tüneteinek enyhítéséért, mivel ez növeli a hormonérzékeny emlőrák kockázatát. A kockázatnövekedés mindkét esetben függ a hormonszedés időtartamától. A több évtizeddel ezelőtt bevezetett, magas hormontartalmú gyógyszerek jobban emelik az emlőrák kialakulásának kockázatát, mint a ma elterjedtebben használt, alacsonyabb hormontartalmú készítmények. (A fogamzásgátlók alkalmazásának onkológiai szempontjainál azt is érdemes megemlíteni, hogy bár az emlőrák kockázatát emelik, a petefészekrák és a méhtestrák kialakulásának kockázatát csökkentik.) Az elhízás nemcsak az emlőrák, hanem számos más daganatos betegség kockázatát is növeli. A túl sok zsírszövet túlzott mennyiségű női nemi hormont (ösztrogént) termel, annak tartósan magas szintje fokozza a menopauza utáni emlőrák, méhtestrák és petefészekrák kockázatát. Az elhízott embereknél gyakran emelkedett a vérben az inzulinszint, illetve azzal együtt túlzott mértékű az IGF-1-nek nevezett inzulinszerű növekedési faktor szintje is, amit összefüggésbe hoztak a vastagbélrák, a veserák, a prosztatarák és a méhtestrák kialakulásával is. Nem mindegy az elhízás formája sem: számottevően nagyobb kockázatot hordoz a haskörfogat, a derékbőség növekedése, tehát az úgynevezett alma típusú (szakszóval abdominális vagy android) elhízás, mint a csípőre, combra történő, körte típusú (ginoid). Leegyszerűsítve a magyarázat, hogy a hasi zsírsejtek működése különbözik a test más részében felhalmozódó zsírszövetekétől. A hasi zsírmennyiség egy jelentős része ugyanis nem közvetlenül a bőr alatt rakódik le (úszógumi formájában), hanem a hasüregben (zsigeri vagy viszcerális zsírszövet), ott pedig nagyobb mértékben változtatja meg kóros irányba a szervezet anyagcseréjét.

Növeli az emlőrák kockázatát a túlzott alkoholfogyasztás. Az elsődleges rizikófaktorok között ok-okozati összefüggéssel a dohányzás ugyan nem szerepel, ám a szervezetbe folyamatosan adagolt méreganyagok számos más szerv daganatos kockázatát növelik, valamint más betegségeken keresztül a cigarettázás gátja lehet a leghatékonyabb daganatellenes kezelések alkalmazásának is (a szív és a tüdő állapota befolyásolja a műthetőséget, a vese működése a gyógyszerek kiválasztását, stb.). Közvetve fokozhatja a kockázatot a krónikus, hosszan tartó stressz, a mozgáshiány is. Nincs ugyanakkor bizonyítható összefüggés a dezodorhasználat, a mikrohullámú sütők, a mobiltelefon, a koffeinfogyasztás és az emlődaganat között.

Örökölhettem az emlődaganatot? Gyerekeimnek továbbadhattam a hajlamot?

Még egy-egy betegség családi halmozódásánál sem biztos, hogy genetikai öröklés áll a háttérben. Az emlődaganatok egy része bizonyítottan örökölhető, ám a genetika csak a megbetegedéseknek egy kisebb részére, mintegy 7 százalékára ad magyarázatot.

Emlőrák esetében akkor merül fel az öröklődés nagyobb gyanúja, ha a közeli rokonságban többeknél előfordult emlőrák és/vagy petefészekrák, illetve ha ezek az esetek az adott betegségre átlagosan jellemző életkornál jóval fiatalabb korban következtek be. Genetikai tanácsadás mindenképp indokolt ilyen esetekben, ahol feltérképezik a családi kórelőzményeket, majd az információk összegzése nyomán lehet dönteni arról, indokoltak-e további vizsgálatok, s milyen irányba érdemes továbblépni.

Az örökletes emlődaganatok és petefészektumorok több mint 90 százalékát két génhiba, a BRCA1 és a BRCA2 gén mutációja okozza. A lakosság összetételétől is függ e két génmutáció gyakorisága, ezt 1:300 és 1:800 között írták le. A BRCA mutáció nemcsak női ágon öröklődik, a génhibát férfiak is hordozhatják és továbbadhatják. A BRCA1 és a BRCA2 gének, ha megfelelően működnek, tumorelnyomó fehérjéket termelnek, amelyek segítenek a sejtosztódásoknál időről-időre óhatatlanul megsérülő örökítőanyag (DNS) hibáinak javításában, a sejtek genetikai anyagának stabilitásában. Ha bármelyik gén megváltozik, nem jönnek létre a hibajavításért felelős fehérjék, így a sejtekben nagyobb valószínűséggel alakulnak ki olyan torzulások, amelyek daganathoz vezethetnek.

Amíg a teljes lakosság körében 12 százalék a kockázata a nőknek arra, hogy életük folyamán kialakul mellrák a szervezetükben, a BRCA mutációt hordozóknál ez mintegy 70 százalék. Akiknél bebizonyosodik, hogy a BRCA génmutáció talaján alakult ki az emlődaganata, nagyobb a kockázata arra is, hogy az ellenoldali emlőben is kialakuljon tumor. A kockázat magas, viszont mivel a BRCA génmutációt hordozók egyharmada nem lesz emlőrákos, ez jelzi, hogy még egy ilyen génhiba sem képes önmagában rákot okozni, annak kialakulásában más tényezők is szerepet játszanak.

Kiknél fordul elő nagyobb kockázattal emlődaganat?

Az emlőrák kockázata az életkor előrehaladtával emelkedik. Ugyan az összes emlődaganat több mint 80 százalékát 50 éves életkor felett diagnosztizálják, a kockázat 30 éves kortól már kimutathatóan növekszik. Az emlődaganatok mintegy 20 százaléka 50 éves kor előtt fordul elő.

Fiatalabb korban nagyobb valószínűséggel állnak a betegség hátterében öröklött genetikai tényezők. Többszörös a kockázat, ha az elsőfokú rokonok (szülő, gyermek, testvér) között előfordult már emlőrák. Önmagában az előfordulás ugyanakkor még nem bizonyíték a genetikai összefüggésre: mivel a betegség igen gyakori, közeli rokonoknál is előfordulhat, hogy az emlőrák egymástól függetlenül (sporadikusan) alakul ki egyik és másik betegben. Az emlőrák genetikai eredetű családi halmozódásának hátterében a BRCA1 és BRCA2 génmutációk, esetleg a CHEK2 gén mutációja állhat. Összességében viszont egyértelműen öröklött genetikai okokkal az emlőrákos megbetegedéseknek csak kisebb hányada magyarázható.

Az emlő egyéni anatómiájának is lehet szerepe a kockázat alakulásában. A mirigyekben gazdagabb (denz) emlőben nagyobb a kockázat (és a kisebb daganatokat nehezebb is lehet megtalálni), mint a több zsírszövetet tartalmazó emlőben. Némileg növelik az emlőrák kockázatát egyes jóindulatú emlőelváltozások. Nagyobb a rizikója azoknak is, akiknek korábban már volt rosszindulatú daganatuk, illetve akik bármilyen okból besugárzást kaptak a mellkas területére.

Megfigyelések szerint az átlagosnál nagyobb a rizikója azoknak a nőknek, akiknél az átlagosnál korábban (12 éves koruk előtt) kezdődött meg a menstruáció, illetve akiknél a menstruáció az átlagosnál későbbi életkorig, még az ötvenes éveik első felében is fennáll (késői menopauza). Akik a változó kor (klimax) tüneteit női nemi hormont pótló (ösztrogénpótló) hormonkezelés hosszú távú alkalmazásával igyekeznek enyhíteni, ezzel növelik az emlőrák rizikóját.

Növeli a kockázatot a gyermektelenség is, illetve a 30 éves kor felett vállalt első gyermek. Statisztikai adatok szerint minden kihordott terhesség 7 százalékkal csökkenti a rizikót, valamint némileg mérsékli a veszélyt a hosszú ideig (több mint 14 hónapon át) tartó szoptatás is.

Mi a különbség a jóindulatú és a rosszindulatú daganatok között?

A jóindulatú emlődaganatok felismerése azért fontos, mert egyértelműen ki kell zárni az elváltozás rosszindulatúságát.

A jóindulatú (benignus) elváltozások rendszerint lassan növekednek, nem terjednek szét a szervezetben. A növekedéssel panaszt ugyan okozhatnak, valamint lehetnek szövődményeik is, például egyes típusai vérezhetnek, nyomhatnak idegeket, ezzel kiválthatnak kellemetlenséget, fájdalmat, akadályozhatják a mozgást, ám általában nem igényelnek kezelést, hosszú távon együtt lehet velük élni, illetve ha szükséges, akkor eltávolíthatók, gyógyíthatók, a kiújulásuk általában ritkább. A jóindulatú daganatok rendszerint jól körülhatároltak, az adott szerv vagy szövet határain belül maradnak, elszigeteltek a környezetüktől, nem törnek be a véráramba, nem képeznek áttéteket.

Vannak olyan altípusok, amelyek ha kezelést nem is, de ellenőrzést igényelnek, mert idővel rosszindulatú daganattá fajuljanak. Egy folyadékot tartalmazó ciszta esetén ez nem merül fel, viszont egy nagyra nőtt fibroadenoma a jóindulatúsága ellenére is indokolhat már műtétet.

A jóindulatú emlődaganatok a bármilyen életkorban előfordulhatnak, a legtöbb nő mellében előbb-utóbb alakul ki jóindulatú elváltozás. Ezek közül vannak, amelyek hormonális hatásokkal magyarázhatók, előfordul vírus által kiváltott elváltozás is, ám a kiváltó okot az esetek nagyobb részében nem lehet azonosítani. Az emlő jóindulatú daganatai általában sima felszínűek, rugalmas tapintásúak, alapjáról könnyen elmozdíthatók, környezetétől élesen elkülönülő, bőrrel, környezeti kötőszövetekkel összekapaszkodást nem mutató szövettöbbletek. Ugyanakkor csak tapintás vagy fizikai vizsgálat alapján egyetlen elváltozásról sem lehet megállapítani, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú, sőt nem ritka, hogy a kivizsgálások eredménye sem egyértelmű. Egyes elváltozásoknak az ultrahangvizsgálat során látható radiológiai képe jellegzetes, de vannak elváltozások, amelyekről csak citológiai vagy szövettani mintavétellel lehet egyértelműen megállapítani a típusát.

A rosszindulatú (malignus) daganatok képalkotó vizsgálatokkal látható felülete rendszerint nem olyan körülhatárolt, mint a jóindulatú tumoroké. Gyakran nyúlványokat, „tüskéket” bocsátanak a környezetükbe, képesek átterjedni a környező szervekre, a véráramba vagy a nyirokutakba betörve más szervekbe is eljuthatnak, majd ott is növekedésbe kezdenek, szövődményeik (áttétjeik) pedig az idő előrehaladtával összeegyeztethetetlené válnak az élettel. Egy tumor rosszindulatúsága tehát nem elsősorban a daganat méretétől függ, hanem szaporodásának, osztódásának ütemétől, a daganatos gócokról levált és vérben keringő ráksejtek kitapadási és növekedési képességétől, köznapi megfogalmazásban az áttétképződési hajlamtól. A rosszindulatú emlődaganatokat is több tényező alapján kategorizálják, vannak kevésbé és erősen agresszív elváltozások.

Elérhetőségek

Központi telefonszám: +36 1 476 1100

Titkárság e-mail címe:

Az intézet levelezési címe: 1437 Budapest, Pf. 777

Az intézet címe: 1097 Budapest, Albert Flórián út 2-6.

Vezetők elérhetőségei

SSL ClassC

Minden jog fenntartva © 2019, Nemzeti Népegészségügyi Központ

Adatkezelési tájékoztató

Akadálymentességi nyilatkozat