Könnyű kezelés

  • Nagyítás 100%
  • Betűméret 100%
  • Sorköz 100%
  • Szóköz 100%

nnk emblema logo

nnk cim telefon

 

3.1. A radon belégzés egészségkockázata

A belélegzett radont általában ki is lélegezzük, így közvetlen élettani szerepe elhanyagolható. Egészségre ártalmassá akkor válhat, ha radioaktív bomlástermékei – melyek már szilárd elemek – megtapadnak a levegőben található aeroszol részecskéken. Ezeket belélegezve a radioaktív izotópok a tüdőbe kerülnek, annak különböző részein megtapadhatnak. Az általuk kibocsátott radioaktív sugárzás közvetlenül éri a sejteket, ezáltal károsíthatja azokat növelve a rákos megbetegedések – különösen a tüdőrák - kockázatát. Epidemiológiai kísérletek azt mutatják, hogy ok-okozati összefüggés van a magas radon szint és a tüdőrák előfordulásának gyakorisága között. Vizsgálatok eredményei szerint a radon okozta daganatos megbetegedések a légutak felső részében, első néhány szakaszában, főként a hörgők légúti elágazásaiban jönnek létre. Ebből arra következtethetünk, hogy az aeroszol szemcsék légutakban való kiülepedése felelős a daganat kialakulásáért.

Jelenleg is aktív vita zajlik a kutatók között a radon belégzésétől származó kockázatunk számszerűsített értékét tekintve. A Központi Statisztikai Hivatal által közölt adatok szerint a 2003-2016. évek között a százezer lakosra számított éves tüdőrákos megbetegedés előfordulás gyakorisága 105,4-130,8 között ingadozott, ami 10 millió lakosra számítva évente átlagosan 10.540-13.080 új, tüdődaganatos megbetegedésnek felel meg. A nemzetközi irodalmakban szereplő becslések alapján a tüdőrákos megbetegedések 3-14%-áért a radon belégzése felelős.

A sugárvédelmi előírások és szabályozások megalkotásakor a Sugárvédelem Nemzetközi Bizottságának (International Commission on Radiological Protection, ICRP) útmutatását tekintik referenciának. A Bizottság 137. számú kiadványa alapján 100 Bq/m3-nyi radon koncentrációjú levegő tartós belégzésének tüdőrák alap szint feletti, többlet relatív kockázata (excess relative risk, ERR) 16%.

Ugyanezen kiadvány alapján a 100 Bq/m3-nyi aktivitáskoncentrációjú levegő, egy órányi belégzésétől származó dózisunk standard körülmények között 0,67 µSv-re tehető. Így a 300 Bq/m3-es referencia szintnek megfelelő éves dózisunk (7000 h expozíciós idővel kalkulálva) 14 mSv-et tesz ki.

Kutatási eredmények azt mutatják, hogy a dohányzás és a hosszú időn át tartó magas radon koncentrációnak való kitettség együttesen jelentősen megnövelheti a tüdőrák kialakulásának valószínűségét. Modell számítások alapján az becsülhető, hogy az élethosszig tartó dohányosok és a nem dohányzók tüdőrák kialakulásának kumulatív kockázata között 25-szörös különbség van.

Fontos hangsúlyozni, hogy a betegség esetleges kialakulásához hosszú évekig tartó folyamatosan magas radon szint vezethet.

Felhasznált irodalom:
WHO Handbook on Radon, A public health perspective, 2007
Summary of ICRP Recommendations on Radon, ICRP, ref 4836-9756-8598, Jan. 26, 2018
Information Note for Participants at the IAEA Technical Meeting on the Implications of the New Dose Conversion Factors for Radon, 1-4 Oct 2019, May 2020
http://www.ksh.hu/thm/2/indi2_8_1.html

3.2. Az ionizáló-sugárzások biológiai hatása

Az ionizáló sugárzások az élő szervek sejtjeiben (illetve az azokat alkotó molekulákban) alapvető fizikai elváltozást hoznak létre, az ionizációt.

A töltéssel rendelkező részecskék közvetlenül, az elektromágneses sugárzások és a töltéssel nem rendelkező részecske-sugárzások pedig másodlagos töltött részecskék útján hozzák létre az anyagban az ionizációt.

Energiájuktól függően mind az elsődleges, mind pedig a másodlagos töltött részecskék kétféleképpen károsíthatják a biológiai makromolekulákat. A nagy energiájú részecskék esetében az ionizációs események és a károsodások közvetlenül a biológiai makromolekulákban alakulnak ki. A kis energiával rendelkező részecskék, mint például az elektronok energiája csak kis mértékben elegendő ahhoz, hogy közvetlen károsító hatást hozzon létre. Az elektronok elsősorban a szervezetben nagy mennyiségben jelenlevő vízmolekulákkal lépnek kölcsönhatásba és szabadgyökök keletkeznek.

Szabadgyökök olyan atomok vagy molekulák, amelyek a külső elektronhéjukon egy nem párosított elektront tartalmaznak, és ezért rendkívül reakcióképesek. A szabadgyökök az ionizáló sugárhatás következtében elsősorban a víz molekulákban jönnek létre.

Az alapvető fizikai változások a továbbiakban kémiai, majd biológiai elváltozásokhoz vezethetnek. Általánosságban elmondható, hogy főként a gyakran osztódó sejtek érzékenyek az ionizáló sugárzásokra. A biológiai elváltozások az esetek egy részében egészségügyi hatásokat eredményezhetnek, ugyanakkor a sejt-szintű változások nagy részét a szervezet immunrendszere kijavítja. A sugárzások keltette egészségügyi hatásokat nevezzük sugárártalomnak.

Felhasznált irodalom:
Pesznyák Cs., Sáfrány G. (szerk.) (2016) Sugárbiológia, Typotex, Budapest

SSL ClassC

bm

Minden jog fenntartva © 2023, Nemzeti Népegészségügyi Központ

Adatkezelési tájékoztató

Akadálymentességi nyilatkozat

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít